Mióta tavaly barátom anyukája megkínált mézeskaláccsal, azóta úgy vagyok vele, hogy "De meg kéne próbálni mézeskalácsot készíteni!", mivel isteni volt. Eléggé vonakodtam, mert gyerekkoromban anyukámmal készítettünk, viszont olyan kemény lett, hogy kis híján beletört a fogunk. Végül úgy döntöttem, megcsinálom, legyen karácsonyi hangulat az albérletben. Nem bántam meg, bár volt egy-két érdekesség elkészítés közben, mert kiderült, hogy a tortadíszítőm nem éppen a legjobb választás volt, úgyhogy nejlon zacsival próbálkoztam, kevés sikerrel. Jó, ne vesszen kárba, próbáltam megmenteni, valamennyit sikerült, a zacsiról meg lemajszoltam a cukorhabot. Eredmény: fájós gyomorral indultam habzsákot venni, és ott se azt kaptam, amit akartam volna. Plusz nem volt benne a gépben a habzsák, úgyhogy még arra is várhattam, hogy bevigyék, de végül szerencsésen, este 9-re hazaértem végre habzsákostul, és még a habom sem esett össze, megszáradt ugyan egy picit, de jó lett. A sütéshez semmiképpen ne használjatok normál papírt, mert úgy ráragad a tészta... ha lisztezett deszkán nyújtjátok, talán nem probléma, mert ráragad a tésztára a liszt, így nem fog a papíron maradni. A végeredmény nagyon finom lett, életem első mézeskalácsa, és teljesen puha, a lakótársaknak is nagyon ízlett!:)
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!