Nevére többszörösen is rászolgált. Egyrészt egy újabb tojásfehérje-mentő süti, másrészt meg azért 5 lett, mert ugye mindenből 5 kell bele. Nem egészen ilyen volt a recept, de addig variáltam, míg ez lett belőle, mert szeretem a könnyen megjegyezhető recepteket, plusz valami megmagyarázhatatlan vonzódásom van a számokhoz.. Harmadrésztrészt meg egyszer csomagban sütit akartam küldeni a messzi városban tanuló lányomnak, és ezt telefonon el is újságoltam neki. Nem igazán nyerte el a tetszését, mert hogy mit kezdjen ő egy egész doboznyi sütivel, nem akar ő annyi sütit enni, csak rászárad, stb, stb. Egészen elszomorodtam, de akkor jött a "mentő ötletem", hogyan cselezhetném ki ezt a csomagosdi ügyet. Sütöttem ilyet, mert ez mindent kibír. Felszeletelve benyomorgattam két habszivacs tálca közé, beszuszakoltam egy hatalmas borítékba, és elküldtem levélként. Így aztán a lányomnak nem kellett megbirkóznia egy egész csomagnyi sütivel, csak egy borítéknyival. Persze, mikor megkapta, nagyon örült neki, és azonnal volt ötlete, hogy mit kezdjen vele.