Krumplis tészta indiai fűszerezéssel
A történet az, hogy az én Violám nem szereti a klasszikus krumplis tésztát. Szereti viszont a csicseriborsó curryt, amiről én egyszer csak megállapítottam, hogy ha nem lenne benne csicseriborsó és piros lenne, épp paprikás krumplinak hívnák. (Majd ha legközelebb főzünk, beírom ide.) Kipróbáltuk, finom-e így a krumplis tészta, és megállapítottuk, hogy nagyon is. Azóta hol így, hol úgy készül. Szeretem, ha ez az étel rusztikus, látszik rajta, mik vannak benne. A magyaros ízvilágúhoz úgy párolom a hagymát, hogy szétessen, ebben az esetben igyekszem, hogy a kockák egyben maradjanak. A római köményt is csak annyira zúzom szét a mozsárban, hogy az illata jobban érvényesülhessen, mintha egyben maradnának a szemek. Ez a fűszer -mármint a római kömény- mostohagyermeke a magyar konyhának. Olyannyira az, hogy a legtöbb indiai, közép-amerikai és egyéb receptben is sajnos pusztán köménynek fordítják, pedig a két ízvilág teljesen eltérő. Érdemes kipróbálni. Nem csak változatosabbá tehetjük vele ételeinket, hanem nagyon kellemes íz- és illatélmény megélői lehetünk. Tegnap még úgy gondoltam, hogy az eklektika kiteljesítése miatt az idei első kovászos uborkánkkal esszük. Aztán másképp alakult. Ma reggel nagyon helyes kis szabadföldi salátákra leltünk a kedvenc zöldségesünknél. Miután az összes benne lakó cseresznyevirágot kimostam a levelek közül, összetéptem, majd sok más színes zöldség társaságában belehalmoztam egy tálba, leöntöttem olívaolaj, citromlé és őrölt bors keverékével.
