Végre sikerült a tökéletes, nagyon kókuszos csirkét leszakadó, felpúposodó bunda nélkül megalkotnom. A sárgája önmagában tapadósabb, sokkal jobban ragadt a kókusz, mint amikor az egész tojás volt az 1. lépcső. (Általában több fehérjét eszem, mint sárgáját, ezért külön örültem, hogy ennyire hasznosan sikerült felhasználnom párat.:) Arról nem is beszélve, hogy nincs másik fehérje a húson kívül a tányéron, könnyítve ezzel az emésztést.) Elég volt egyszer belemártani a szeleteket a tojásba és a kókuszba is. Mindig szinte száraz serpenyőben kívántam sütni. Ezt a husit lehet. Soha nem nyugtatott a sütős verzió az időtartama miatt, sem a bő zsiradékban sütés. Elképesztő gyors, puha, kókusz ízű. Repceolajat használtam kókuszolaj helyett, mert ugyan az utóbbi ízét nagyon szeretem, de a repceolaj lassabban forrósodott fel, és nem lett fekete sehol a kókuszreszelék. Az olíva elég karakteres, és különben is kár lenne elpancsolni sütéshez, mert a zsírprofilja hő hatására megváltozik. Ez volt a reggelim. Délig nem éreztem éhséget és fáradtságot sem evés után. Délelőtt két órát intenzíven mozogtam, és nem volt szükség a kettő között gyors pótlásra. A kislányom 4 éves, és 3 szeletet evett meg belőle úszás után. Kihűlve olyan volt, mint egy kókuszos szendvics.