Ebben nem ismerek megalkuvást. Nem, ez lehet, hogy nem klasszikus pitetészta. Mi több, egy egészen más sütinek a tésztája, de amióta édesmama kitalálta, hogy így süti, rá kellett jönnöm, hogy a többit ehhez képest annyira nem szeretem. Régen volt még, amikor a szomszédunk mindig áthívott minket meggyet szedni szezonban. Nagy buli volt, legalább akkora, mint amikor a dédiék cseresznyefáját mentünk megkopasztani. Most már se dédi nincs, se a néni a szomszédban, a fát meg már kivágták. Itt Némethonban pedig véletlenül sem lehet meggyet kapnit. Esetleg befőttként. De találtam meggyet. Nehezen. Hát, elkészült a mi meggyes piténk, ahogy mi szeretjük. A tészta egyáltalán nem szárad ki. Bátran ajánlom.