Édesköményes édesburgonya fetával és olívával
Újabb népnevelés következik. Lehet szeretni az édesköményt. Nem csak szeretni lehet, enni is. Nagyon finom. Ahogy Mrs. Smith fogalmazott egyszer igen költőien: tavasz íze van. Valóban. Aki először kezdi édesköménnyel, vegyen egy gumót. Menjen haza, üljön le vele szemben, és gyönyörködjön a külsejében. Igazán szemet gyönyörködtető forma, tökéletes sávokkal futtatva a felszínén. Az egyik legszebb zöldség. Ha kellőképpen megcsodáltuk, galádul szeleteljük fel, mintha hagymát vágnánk. Serpenyőben forrósítsunk vajat és olívaolajat, mad erre dobva addig süssük, amíg szépen barnulni nem kezd egy cseppet. Ekkor vegyük ki, hintsük meg finoman sóval és borssal, és kóstoljuk meg. Bármilyen más módja az édeskömény kóstolásnak esetleg végzetes tragédiához vezetne, és sosem akarnánk többé enni belőle. Nem éri meg. Nagyon jó zöldség. Enyhe ánizsos ízzel, sokak szerint a medvecukorra hajaz, de ez rágalom. Sütéskor a legfinomabb, ekkor elveszti azt a nyers aromát, amivel egyébként nem feltétlenül toplistás a vásárlók körében, és felváltja valami nyelvet bizsergető enyhe íz, valami megfoghatatlan felhanggal. Talán ez a tavasz. Ki tudja... Szóval, általunk igen kedvelt módját mutatnám most be az édeskömény felhasználásának. Az ehhez kapcsolódó színorgia ebben az ételben pedig felvidíthatja a legszürkébb napokat is. Jó kérdés, nem tudom, hol lehet édesburgonyát kapni. Valaki egyszer emlegette Pesten a MOM Parkban a zöldségesnél, de szerintem biztos, hogy a Nagycsarnokban is van. Bár lement a sütőtök szezon, azzal is helyettesíthető, ha nem pépesre sül a tök, amivel készítjük. Ja, mondtam már, hogy az édesburgonya is milyen jó zöldség?...
