Diós csodapogácsa vagy csiga
Hogy miért csodapogácsa? Mielőtt először elkészítettem, gondoltam, mert csodálatos íze van, meg csodálatosan nézhet ki... De itt több csoda is volt. Először is csodának számított, mikor egyáltalán megértettem a receptet, mert olyan bonyolultan volt megfogalmazva. A második csoda az volt, amikor sikerült végre olyanná formálnom a nyers tésztát, ahogy az elő volt írva. És az is csodának mondható, hogy még tizedszerre is nekiálltam ennek a sütinek újra és újra, annak ellenére, hogy a sütőből sorra E.T-k és alienek és egyéb ismeretlen szörnyek szabadultak ki kezem áldásos munkája eredményéül. De a legnagyobb csoda az volt, hogy a családom egyáltalán hajlandó volt megkóstolni az első rémségeimet. Ez persze szerencse is volt, mert ezek a sütiförmedvények olyan eszméletlenül finomak voltak, hogy senkit sem érdekelt, és azóta se érdekel, hogyan néznek ki. Próbáltam pedig leegyszerűsíteni a dolgokat, egyszerűen csak csigákat formázni, de azok is csúsztak-másztak, elborulgattak a sütőben, akárcsak a pogácsák, amik fütyültek arra, hogy muffinformába vannak zárva. A képeken láthatók a próbálkozásaim legsikerültebb darabjai. Ennél sokkal többször készítettem el, de azok kinézete már olyan siralmas volt, hogy nem tűrt nyomdafestéket, akarom mondani, fényképezőgépet, nem örökítettem meg őket. De ennek ellenére szemtelenül finomak voltak. Nem is adom fel, addig gyártom őket, míg nem sikerül a tökéletes forma, és akkor majd kicserélhetem ezt a képet. De nem tudtam tovább várni, minél hamarabb meg szerettem volna osztani veletek ennek a fantasztikus sütinek a receptjét.
