Juhtúró

Leírás

Juhtúró – receptek, leírás, tippek

A juhtúró vagy másik közismert nevén a brin(d)za a friss sajtok közül az ún. oltós alvadású, juhtejből készült sajtok közé tartozik. Eredetileg Romániában készítették, de gyorsan elterjedt a közép- és kelet-európai országokban.

A juhtúró olyan emblematikus kelet-európai ételek fő alapanyaga, mint a sztrapacska vagy a körözött. Krémszínű, jellegzetesen erős illatú és ízű, karakteres, morzsalékos, enyhén nedves sajt. Első kóstolásra enyhének tűnik, aztán erőssé, majd lecsengéskor enyhén sóssá változik. Készítésének módja országonként eltérő lehet.

Most pedig következzenek a vásárlási, tárolási és elkészítési tippek:

Mi az a juhtúró?

A juhtúró vagy brinza (lengyelül és szlovákul: bryndza, románul: brânză) juhtejből készült sajtféle, melyet főleg Szlovákiában, Romániában, Moldovában és Szerbiában, valamint Lengyelországban, Ukrajnában, Csehországban, Morávia egyes részein és Magyarországon készítenek.

A sima tehéntúróval összevetve sokkal sósabb és sűrűbb, zsírosabb, ugyanis teljesen más módon készülnek. A juhtúró valójában nem túró: a tehéntúrót aludttej melegítésével és szűrésével készítik, friss, üde, de ebből következően viszonylag gyorsan romló anyag, csak néhány napig tárolható. A juhtúró eredetileg gomolyából, azaz igazi sajtból készült, amely a legnagyobb melegben is kibírta a pásztorok táskájában. A szlovák nevén brindzaként ismert termék a Kárpátok mentén mindenütt népszerű.

Hogyan vásároljuk?

Ha juhtúrót szeretnénk vásárolni, a boltokban vagy piacokon leginkább szlovák brindzával találkozhatunk, hiszen a szlovákok ikonikus, nagy mennyiségben előállított alapanyagáról van szó, de nálunk is készítik. Szinte minden élelmiszerbolt hútőpultjában elérhető télen-nyáron, sok piacon pedig házi változatban, kimérve is hozzájuthatunk.

Hogyan készül a juhtúró?

A juh tejét 30-35 C-osra melegítik, és kisebb faedényekbe adagolják, majd beoltják. Több napig érlelik, miközben rendszeresen megkeverik. Ennek a folyamatnak a végén készül el a síma, könnyen kenhető, kissé csípős és sós, jellegzetes ízű túró. Jelentős a probiotikumtartalma, így fogyasztása nagyon kedvező hatású a bélflóra működésére. Közismert a szlovák konyhában, de nálunk is gyakran használják.