Sztrapacska Árvaváraljáról
3 éve a németországi barátokkal csináltunk egy Közép-Európa túrát. Prága, Zsolna, Pozsony, Budapest, majd a csapat szétvált, vérmérséklet szerint ki Bécsben, ki Bukarestben folytatta a kalandot. Megpróbáltunk a lehető legalacsonyabb áron dolgozni, így útba ejtettük Michala barátnőmet (így kerültünk Zsolnára), Budapesten meg nálam lakott mindenki. (Szegény anyám arcára kíváncsi lettem volna, mikor felhívtam telefonon, hogy izé, szóval jönne pár barát, na szóval összesen kilenc, de lehet, hogy Prágában még kettő csatlakozik, de ne aggódjon, ők nem biztos, hogy ideérnek. És hát maradnánk három napig, és lehetne-e, hogy ők addig a nagyinál legyenek... Lehetett, még az asztal alatt is aludt valaki, na de nem ez a lényeg.) Nekem nem okozott gondot programot találni Budapesten, de Michala kicsit gondban volt, Zsolnán nincs túl sok nevezetesség. Kivéve, hogy Faludy György ott töltötte kamaszkori nyarait, de ennek csak én örültem, a brazil és mexikói barátokat viszonylag kevéssé villanyozta fel az infó. Végül, hogy a kultúra is meglegyen, elmentünk megnézni Árva várát. Az idegenvezetés volt vagy 3 óra, és a szeles, esős időben, egy középkori kővárban, az előző napi kocsmatúrától még kissé másnaposan a vár alatt lévő kis étterem valószínűleg az életünket mentette meg. Volt kis vaskályha, dekoráció a nyolcvanas évekből, helyi alkoholisták a pultnál. Na meg sztrapacska. Rendeltünk 10 adagot (a két kolléga végül tényleg nem ért oda Prágába), és 10 perc alatt el is tüntettük. Nem tudom, hogy a vaskályha melege tette, vagy az, hogy már éhen akartam halni, mindenestre életem legjobb sztrapacskája volt. Külön felvillanyozott, hogy nem összekeverve kaptuk, hanem mi dolgozhattunk rajta, illetve hogy a szokásos pirított kenyérszalonna helyett húsos fajtát használtak. A pirított lilahagyma a nyers helyett pedig csak a hab volt a tortán, izé, sztrapacskán. A rétesliszt tipp pedig Michalától érkezett, szerinte így kisebb és finomabb lesz a galuska. Nem vitatkozom, azóta így készítem.
