Ahogy közeledik a félévszázados évfordulóm, kezdem megismerni magam (már épp illő, nem?). Amiért a gyerekek már felnőttek, több időm van, hogy most már a saját hibáimat vizsgálgassam. Szóval azt tapasztaltam, hogy ha nincs egy tál zab reggelire, akkor teljesen átalakulok egy morgó, kötekedő, délután mindent felfaló, csokira vadászó sárkánnyá, illetve lóvá (lásd : zab evés). Valami csak van abban, hogy a kínaiak szerint a lovak évében születtem. :o) Ezért aztán próbálom minél változatosabban elkészíteni, és az elkészítést is egyszerűsíteni, amennyire csak lehet.