Volt idő, amikor férjem munkahelye miatt messze kerültünk egymástól, és főkent egyik több hónapos külföldön tartózkodásakor nehezen szokta meg a levesek hiányát. Egy alkalommal megkért, hogy a legkönnyebben elkészíthető levest írjam le neki... :-). Ekkor találta fel a rohamlevesnek nevezett első alkotását, ami ételízesítős vízben főtt levestésztából készült. Azóta többször készült el már itthon is kedvence, majd egy alkalommal zöldséggel dúsította, de ez persze több türelmet-időt igényelt, s maradt az eredetinél. :-) A "magyar konyha" c. gyűjteményben találtam erre a tortellini leves receptre, ami éppen ezért ragadta meg figyelmem, hiszen könnyű levesnek tűnt, nemcsak készítésében. Minket megragadott az íz, később valaki tejfölt is igényelt hozzá, ami hasonlított a becsinált leves kicsit gyengébb változatára. Kipróbáltam habarással, számunkra finom, és kitűnő kinézetre is (de akkor már igényel hagymát a mi ízlésünk szerint).