Sacher-torta Anyul konyhájából
Dédnagymamám receptje. Sacher ist sicher, azaz a Sacher-tortával biztosra lehet menni. Csak az a bizonytalan, hogy mi is a Sacher torta igazi receptje. Üzleti titok, melyet a Sacher Hotel, az eredeti Sacher-torta (Original Sacher-Torte) birtokosa hétpecsét alatt őriz. Megküzdött az „eredeti” jelző használatáért, bírósági per zajlott abban a kérdésben, hogy ki árulhatja ezzel a névvel a finomságot. Történt ugyanis, hogy a magyar történelemben egyáltalán nem dicső szerepet játszó Metternich herceg 1832-ben azt a parancsot adta szakácsának, hogy valamilyen emlékezetes desszerttel lepje meg a vendégeket. A főszakács azonban megbetegedett és 16 éves segédje megkapta élete nagy lehetőségét, amivel élni is tudott: Franz Sacher megalkotta a Sacher-tortát. Franz az Eszterházyaknál Pozsonyban és Pest-Budán töltött inasévek után Demel udvari cukrásznál helyezkedett el, és ott tökéletesítette élete főművét. Ott is és a később megalapított Hotel Sacherben is eredeti Sacher-tortaként kezdték árulni a süteményt. Persze, hogy per lett belőle, tanúként szerepelt az a törzsvendég, aki saját fáradtságát nem kímélve, mindkét helyen meglehetősen sok időt töltött a torta tanulmányozásával. A per során vizsgálat alá vonták a készítési eljárást: volt-e a tortában középen lekvárcsík, margarinnal, vagy vajjal kell-e készíteni azt? Az eljárás meglehetősen sokáig tartott, végül is 1963-ban peren kívül sikerült megegyezniük a feleknek abban, hogy az Eredeti Sacher-Torta címet a Hotel Sacher birtokolhatja, míg az Eduard-Sacher-Torta nevet a Demel cukrászda használhatja (a kissé zűrzavaros történetben Franz leszármazottja, Eduard magával vitte a Demelbe a tortakészítés mikéntjét). A köznyelv persze gyorsan elkeresztelte Echte-Sacher-Torténak (Igazi Sacher-Torta) a süteményt, melyet időközben a Demels’s Sacher-Torte (a Demel Sacher-tortája) néven árusítanak. És hogy mi is lehet a Sacher-torta titka? Egyesek szerint nem az összetevőkben kell keresni (maga az elkészítés is meglehetősen egyszerű), hanem a csokoládémázban, amit a Hotel háromféle, köztük lübecki és belga csokoládéból készít. A Hotel Sacher a tortát kissé túlcukrozott tejszínhab kupac társaságában, egy igazi, az Original Sacher Café kínálatából származó Wiener Melange mellett ajánlja elfogyasztani. Az én receptem dédnagymamám szupertitkosnak egyáltalán nem mondható szakácskönyvéből származik. Hogy honnan fürkészhette ki az elkészítés mikéntjét, ezt nem tudom, de az biztos, hogy Magyarország Bécshez legközelebb eső szegletében élt… És hogy mennyire hathat a hely szelleme, mi sem bizonyítja jobban, mint az a párbeszéd, amit a Hotel Sacher elvitelre kínált Sacher-tortájáért való sorbanállás során hallottam. (Megjegyzem, az elegáns bordó papírtasak, arany S-betűvel az oldalán, melyben a tortát megkaptuk, meglehetősen tartósnak bizonyult ernyő-uzsonna-könyv-szállító funkcióban is). Két jó bécsi, egy fiatalember és egy csinos fiatal nő állt a hátunk mögött. Wieviel kaufen wir uns? (Mennyit vegyünk magunknak?) – kérdezte a fiú. Gibt es noch so was, wie „uns”? (Van még olyan, hogy „nekünk”?) – kérdezte a lány. Mondhatom, hogy a legfurcsább szakítós szöveg volt, amit valaha is hallottam. Reménykedem benne, hogy ahogy a Hotel Sacher és a Demel, a fiatal pár is megegyezett végül.
