Rácponty Iofiel konyhájából
Visszaemlékezve ez volt az első „kreatív” receptem, amit valaha készítettem. Még középiskolás voltam, amikor a szomszédban lakó nagy horgász, Pista bácsitól egy szép pontyot kaptunk ajándékba. Az otthon fellelhető szakácskönyveket átböngészve választásom végül a rácpontyra esett, de sajnáltam a potykát felszeletelni, így egyben sütöttem. Persze, Pista bácsiékat is meghívtuk vacsorára, nekik is ízlett, amit abból is sejtettem, hogy megszaporodtak az ajándékba hozott pontyok. Így alkalmam nyílt a recept tökéletesítésére.:-) Az iskolás évek múltával sokáig nem készítettem rácpontyot, de aki a Tisza mentén él, nagy valószínűséggel találkozik horgászokkal. Nem történt ez másként, egy kollégám, Zsolti szenvedélyes horgász, és ponty is gyakran akad a horgára. Egy kávézás közben éppen hétvégi zsákmányával büszkélkedett, amikor eszembe jutott, hogy milyen jó lenne megint rácpontyot készíteni. Szerencsére Zsolti kapható volt a projektre, így egy szép kis pontyocska landolt a hűtőmben pár nap múlva, amit egy vacsorán el is fogyasztottunk kollégákkal. A képen látható darab szintén Zsolti zsákmánya, kicsit nagyobbacska volt a maga három kilójával. Szerencsére volt elég nagy tepsi.:-) A sütési időt ilyenkor hosszabbra kell hagyni egy 3 kilós halnál 2,5-3 órát lehet számolni. Ez a recept csak „vad” pontyból sikerül igazán jól, a zsíros „halastavi” egyedekből nem. A hal ugyanis nem lesz ropogós, inkább párolódik, mint sül. A halas tavakban tenyésztett pontyok hasi részen zsír halmozódik fel, amit - én legalábbis - nagyon nem szeretek. A horgászvizekből fogott pontyok sokkal ízesebbek és soványabbak, megéri a fáradtságot, hogy ilyet szerezzünk be.
