Az étel nevében a Páva-termi jelző nem másra utal, mint a toszkánai Reggellóban épült mór stílusú kastély, a Sammezzano Páva-termére. Anyukám egyszer a Felfedező Facebook oldaláról megosztott egy képet a Páva-teremről, innen tudok az épületről. A terem boltíveit arannyal szegett, tiritarka berakásos, pávafarokszerű ornamentikák díszítik, innen kapta a nevét. Rögtön el is határoztam nagy elragadtatottságomban, hogy ezt az összképet megelevenítem egy olaszos tésztaételben.  A boltívek legyeződíszeinek szegélyeit jelképezi a tészta, az a nagyon színes hozzávalókból készült szósz pedig a berakásaikat. Magam is tapasztalom, hogy olyan csillagászati jeles napokon, mint amilyenek a napfordulók is, az egységre, a kiegészülésre való törekvésnek kiemelt súlya van, így hát eszembe jutott a színkör alkalmazása: a három főszínből és a három mellékszínből álljanak össze a szósz összetevői, gondoltam. (És minő egybeesés, a Fehér terem kivételével az egész Castello di Sammezzanóban is a színkör hat színében pompáznak a belső falak!) Így képviseli a pirosat a paradicsomsűrítmény, a narancssárgát a répa, a sárgát a citromhéj és -lé, valamint a sajt, a zöldet a pesto és a babérlevél, a kéket a borókabogyó, a lilát pedig a lilahagyma. Első alkalommal nem találtam elérhető áron tagliatellét, így fettuccinit vettem; bármilyen tojásmentes szélesmetéltből elkészíthető. Egyik leggyakrabban elkészített találmányom, akármennyit meg tudnék belőle enni, egy négy étkezésre elegendő mennyiség is két-három nap alatt el szokott fogyni... És persze nyáron esik a legjobban!