Gyerekkoromban nagyon szerettem ezt a krumplilevest, ami a paprikáskrumpli és a lebbencsleves kereszteződéséből jöhetett létre, bár nagymamám a tésztát nem pirította meg, és tejföllel be is habarta. Nehéz időkben kolbász nélkül készítette, úgy is finom volt. Eredetileg zsírral készült, de én olajjal csinálom. Amikor először készítettem a saját konyhámban önállóan a levest, olyan erősre sikerült, hogy minden falat után - mint egy igazi sárkány - lángot leheltünk, de a kislányomnak így is ízlett, és el is nevezte erős levesnek. Azóta a családi ételek között ezt a nevet viseli. Elég gyakran készítem, inkább télen, de azért most is ehető :-).