Tormának, a kovászok anyjának meséltem egy véletlenül felbukkant öreg kovászról, amit több, mint két hónapja dugtam el a hűtő rejtett zugába. Nem sok reményt fűztem hozzá, de egy próbát megért. Óminak neveztem el az öregasszonyt, és minden bizalmamat belevetve kenyeret dagasztottam belőle. Elég lustácska volt, de ezen nem csodálkoztam a korát tekintve. Ha lett volna még türelmem, tudott volna még magából egy kis erőt kipaszírozni. Majd kicsit meghajtom őt, hogy szaporázza a munkát.