Kötözött gombóc leves
A kötözött gombóc leves tartalmas tésztaleves, amelyet leggyakrabban a nyári munkák idején, főleg aratáskor készítettek. Az országban mindenütt gyúrtak különféle házi tésztákat, de a kötözött gombócot (nem az abból főzött levest) jellemzően Baranyában készítettek, bár ismert volt az ország más tájain is. Kétféle töltelékkel tálalták: zsíron dinsztelt, őrölt pirospaprikás hagymával vagy tejföllel, tojással, sóval elkevert túróval. A kifőtt túrós kötözött gombócot pirospaprikás, hagymás zsírral, a hagymás kötözött gombócot tejföllel, túróval, pirított zsemlemorzsával tálalták. A kifőtt tészta levét sem öntötték ki, hanem levest főztek belőle, hiszen a falusi ember takarékosan élt, nem pazarolt, különösen a nehéz munkával előállított élelmiszert nem. Nyári időszakban a kötözött gombócot nem külön készítették, hanem levesnek főzték. Nálunk a túrós kötözött tésztából készült leves volt a gyakoribb. Főzés közben a túróból kicsapódott savótól enyhe savanykás ízt kapott a leves. A dédnagymama gazdagabban, újkrumplival, petrezselyemgyökérrel és zöldjével készítette a kötözött gombóc levest, hogy a család férfi tagjai ne reklamáljanak, hogy csak tészta úszik a levesben. Következzék a dédnagymamám túróval töltött kötözött gombóc levese. A recept a Pécsi Borozó nyári számában jelent meg.
