Kínai szezámmagos csirke 2.
Szokásomhoz híven egy recept eredetének nyomába eredtem. Az ötletet Motyola adta, amikor feltette a kínai szezámmagos csirke receptjét. Kiváncsivá tett, hiszen, mint ahogy minden kínai étel a kínai büfékben, ez sem kínai. Az információ forrásom adott volt: van egy kínai kollégám, aki mindig a felesége helyett főz - mondván, ő jobban tudja. Hát el is csíptem Yangot egy reggelen az iroda konyhájában, és kifaggattam. Megkérdeztem, hallott-e már erről az ételről? Meglepődtem, azt mondta nem. Hm...próbáltam körülírni, tudod, olyan kis gömbölyűre sütött ízék, ragacsos, fényes szószban. A vizualizáció hatott, elkezdett bólogatni, majd vágott egy grimaszt, és finoman megjegyezte: ugye tudod, hogy ez nem kínai? Bármi, amit ilyen büfékben látsz, az európaiaknak kitalált változat. Kb. azért kínai, mert kínaiak főzik. Majd adott egy címet, azt mondta, ha igazit akarok enni, ide menjek el. Fülön fogtam jóuramat, el is zarándokoltunk Frankfurt "azon" részébe - a környék biztonsági statisztikája alulról mérhetetlen, még a GPS is elveszett a kis utcákban, magunkra kellett hagyatkozni. Végül megtaláltuk. Pontosan az a hely volt, ahová még nappal sem mennék, nemhogy sötétedés után. Az asztalok ragadtak, a berendezés épp lecserélnivaló volt már, pedig most nyitottak. Egy foghíjas kínai pincérnő gurult oda hozzánk, étlapokkal a kezében, és alig érthető némettel megkérdezte, hogy a német-kínai étlapot kérjük vagy a kínai-kínait. Itt ért az első meglepetés. Persze gondolkodás nélkül kértük a kínait. Az ételek, amiket kihoztak nekünk, fényévekre voltak minden eddigi kínai büfés, éttermes élményemtől. Sajnáltam, hogy az európai ízléshez igazodva kénytelenek elrontani azokat a finomságokat, mert sokan különben talán nem ennék meg - csak azért, mert nem ismerős az íze. Így kerül bele ketchup, pirospaprika és sok más egyéb. A vacsora végeztével vallatóra fogtam a pincérnőt, majd amikor megértette, mit keresek, felnyihogott. Egy pillanat - mondta, majd eltűnt a konyhában, és három kis falattal jött elő. Igen, ez volt az, de mielőtt bármit mondhattam volna, csak annyit mondott: ez csak a német-kínai étlapon van rajta. Nem bánom én, gondoltam, itt a lehetőség. Megkérdeztem, lehet-e tudni, hogy készül? A válasz csak annyi volt: mivel nem kínai, persze! Pár perc múlva már a zsebemben volt a cetli. Itthon nekiveselkedtem, legyártottam vagy egy tonnányit, mert kínai ide vagy oda, ez bizony jó kaja. :-) Aki szűkölködik alapanyagokban, annak mindenképp Motyola receptjét javaslom, de akinek akadnak ilyen hozzávalók otthon, próbálja ki így.
