Karácsonyi-féle diós isler
Anyu leánykori neve Karácsonyi; s mivel az ő anyukájától származik a recept, így lett ez az isler Karácsonyi-féle. Gyermekkorom egyik legkedvesebb süteménye. Anyu nővére és anyukája -Magdika és Messzemama- mindig együtt sütötték az islert nekünk, gyerekeknek, mikor anyuékkal elmentünk hozzájuk Soroksárra. Mikor még kicsik voltunk, akkor neveztük el így mamát, mert hát olyan messze laktak. Aztán később persze szépen megtanultuk, hogy kit hogy hívnak, de valahogy Karácsonyi-mama mindig Messzemama maradt. :) Jól emlékszem, egyszer együtt sütöttünk mamáéknál. Öt lány a konyhában -Mama, Magdika, Anyu, húgom és én- három generáció. :) Nem is tudom, hogy fértünk ott el, de olyan volt az egész, mint egy vidám tánc. Aztán másnap megkóstoltuk a nagy remekművet. Diós-csokoládés-omlós... Azóta sem ettem olyan finomat. Régebben sütöttünk párszor anyuval is, és most elkértem tőle a receptet. Tudom, hogy sosem lesz ugyanolyan, mint régen... De azért nagyon finom. Az eredeti recept 25 dkg cukrot használ. Nekem ebből az adagból 25 db kész sütemény lett. A lapokat három adagban sütöttem ki. A sárgabarackdzsemet botmixerrel kicsit aprítottam, hogy ne maradjanak benne túl nagy gyümölcsdarabok, így a citromhéjból is jutott minden süteménybe. :) http://konyhaninnenkertentul.blogspot.hu/
