Ír marha steak borsmártásban
A sztori az, hogy Férjecske nyert a Kenón! :-))) Igen, tényleg! Na nem a főnyereményt, de a 157.000 ft-nak igen csak megörültünk! :-))) Reméljük, nem ez volt életünk egyszeri, nagy szerencsejáték nyereménye, mert akkor mikor eszünk megint ír steak-et?! :-)) A vasárnapi nyerés után hétfőn kora délután, első ünneplésnek, örömködésnek a kedvenc kis közeli kertes vendéglőbe mentünk ebédelni a délelőtti munkám után (jól jött, mert nem is volt itthon semmi kaja, és időm sem volt az esti munka előtt főzöcskézni - hihi). Aztán egy-két nap múlva, mikor szabad esténk volt, bevásároltunk! Az angol bevásárlóközpontba mentünk, és szinte szembejöttek ezek a bélszínszeletek. Férjecském büszkén mondta, hogy most aztán megengedhetjük magunknak ezt a két szeletet, hisz milyen nagy volt a nyeremény... ! :-)) Valóban! Így haza is jöttek velünk, és ez lett belőlük! Eddig bélszínt mindig a piacon vettük Ferinknél -mi már csak így hívjuk-, ha valami jó fajtát szerettünk volna. Nem is volt sosem gond vele. De hogy ez az ír bélszín milyen volt... !!! Tényleg, ahogy mondani szokták, mint a vaj az ember szájában, szinte úgy olvadt szét. Mediumra sütöttem, ahogy szeretjük, de így sem volt egyáltalán még véres sem. A szósz a saját kreációm, azt hiszem, jól sikerült.:-) Mostantól ez a bélszín lesz az etalon! Ilyenhez nem volt még szerencsénk sehol, itthon és külföldön sem! Németországban argentin Angust ettünk, az is fantasztikus ízű. De ez?! Csoda volt! Méltó befejezése lett az ünnepléseinknek! Mindenkinek sok szerencsét kívánok a játékokhoz!!!:-))
