NS 17513 recept

Mindig is szerettem az olaszos tésztákat, a lasagne pedig különösen vonzott (honnan máshonnan ismerném, ha nem a Garfield képregényekből?). Anyukám régebben sokszor csinált előkészített dobozos lasagne-t, porból - ami rettenetesen ízlett, és el is könyveltem magamban, hogy igen, a lasagne ilyen. Aztán éttermekben is láttam, és sokáig nem is értettem - mi az a fehér a paradicsomos szósz mellett? Majd az egyik szakácskönyvemben akadtam rá a bolognai lasagne receptjére, és kipróbáltam - össze sem lehet hasonlítani a dobozos ízével! Ami pedig ezt a változatot illeti... Már egy ideje rájöttem, hogy bizony nem mindegy, mit eszem, nem úgy megy ez már, mint gyerekkoromban, hogy befalhatok egymás után hat csokis sütit, és ugyanolyan vékony maradok. Így azóta többfélét főzök, és kibővítettem a főzési palettát. De mivel nem csak magamra főzök, figyelembe kell vennem a családi ízlést is. Mert akinél a zöldségek kimerülnek a krumpliban, répában és káposztában, az egy ilyen furcsaságot, mint a cukkini, nem kóstolna meg. Meg itthon amúgy sem szeretik annyira tejfölös/tejszínes szószokat. Azonban praktikusan kell gondolkodnom, így eljutottam a "variációs" főzéshez. Így ha már lasagne-t szerettem volna enni, miért ne alakíthatnám át a receptet? Sok bolognai változatba amúgy is tesznek cukkinit, így úgy döntöttem, megteszem főszereplővé. A húsos szósz pedig legyen pulyka és tejszínes - egyedül a szalonnától nem volt szívem megválni, az íze is annyira passzol ide. Mikor nekikezdtem, jutott eszembe, hogy talán a lilahagyma még jobban illene hozzá, azonban az nem volt itthon, így maradtam a vörösnél. Szóval ajánlom ezt a receptet másoknak is, akik szeretik a lasagne-t, csak éppen máshogy szeretnék kipróbálni, vagy figyelni szeretnének az alakjukra is - ebben az esetben viszont tényleg jobb kihagyni a szalonnát. Ha valaki még tovább variálná, a szószhoz lehet adni egy-egy evőkanál mézet és mustárt, ilyenkor a mézzel a húst még a tejföl előtt kell összefőzni.