Csokis csoki-csoki fatörzs
Nálunk a Karácsony általában nagy rohanás jegyében zajlik le. Ez fakad részben abból is, hogy az egész család egy emeleten lakik egy panel hatodik emeletén. No, de azért ennek meg van a szépsége is, hiszen már jól bevált módszer alapján elosztjuk egymás között a teendőket, így senkinek nem kell egy teljes komplett három napi menüsort végigfőzni-sütni. Mindenkinek megvan a maga "profilja" és azt készíti el. Viszont, ha csúszna a programjában, akkor még mindig akad valaki, aki segít a bajban.:) Ez a desszert is teljes összefogásban készült: Én kitaláltam...a díszítést elkészítettem, Mr Smith apukája lecsiszolta, lesmirglizte a spaklit, amivel a csokit kellett felszedni a lemezről, s mivel már nem maradt idő a többi részre, gyorsan szétnéztem az emeleten, ki ér még rá...anyukámat szegényt pont üresjáratban találtam, ezért kisírtam nála, hogy "dobja" már össze a tésztát és a krémet. A végén én meg csak elegánsan átmentem díszíteni...Igen lehet mondani, hogy disznóság, de az vesse rám az első követ, aki nem tenne így a helyemben...Mindebből végezetül csak azt szerettem volna kihozni, hogy igazán szerencsésnek mondhatom, mondhatjuk magunkat, hogy ilyen családom, családunk van, s így ezt a desszertet őnekik ajánlom, az ő érdemük! Próbáljátok ki, s ha van rá lehetőség, vonjátok be a családot, hiszen meg van ennek is a szépsége, s a Szent Este desszertje a család ünneplésévé válik minden értelemben.:))) Ezt a receptet amúgy a Süssünk című szakácskönyvből vettem részben, (a krém és a díszítés) a piskótatészta pedig édesanyám jól bevált piskótareceptje.
