Tavaly tavasszal találtam ezt a csodát a neten. A mohácsi Sokac-októl ered az edény maga, az ételt nevezhetjük magyarnak. Igazából egy sima töltött káposzta jól felturbózva, aminek a különleges ízét egyrészt a a cserép, másrészt a szabadban való elkészítés parázs mellett és az alapanyagok adják. A gombócba kevert kolozsvári szalonna mennyei ízt kölcsönöz az ételnek, az omlós lesz, mintha elolvadna a nyelveden. A borsikafű is egy kis különlegesség bele, kicsit a "szelekre" is jó, meg aztán minél több házi dolog van benne, lecsó (ami remek ízt ad szintén), paradicsom, házi savanyú káposzta stb., mind mind emelik az est fénypontját! :) Ahogy kedves barátom mondaná: "gasztronómiai kéjhömpöly". Szóval nem minden nap főz ilyenben az ember, bár én viszonylag többet, de ha igen, annak meg kell adni a módját. Az étel megérdemli és mi is. Nagyon szeretek főzni, "szívvel -lélekkel", máshogy nem megy. Ez az első recept, amit ide felteszek, remélem sokan megkedvelitek, s majd követi több is.:) Szívesen adok tippeket, címeket, mit hol lehet beszerezni, keressetek bátran.