Brassói aprópecsenye á la Papp Endre
Gyermekkoromban imádtam a brassóit. Anyukám csinált egy jó szaftos pörköltet sertéscombból, irgalmatlanul megfokhagymázta, és szép kis kockára vágott krumplit aranyszínűre sütött bő olajban. A kettőt összekeverte, kicsit rázogatta, amíg a roppanós krumpli el nem kezdte beszívni a fokhagymás pörköltszaftot. Házi csalamádéval, csemegeuborkával egyszerűen isteni volt! Aztán valahogy kikopott a brassói a családi konyhából - gyanítom, hogy összefüggött azzal, hogy anyám fellázadt a sült krumpli sütés ellen. Később akárhol próbáltam, soha nem azt kaptam, amit otthon megszoktam. Volt majorannás verzió pörköltalap nélkül, főtt krumpli fokhagymás pulykahússal, zöldborsós lapocka hasábburgonyával... Egy idő után lemondtam a brassóiról. Nemrég aztán megint eszembe jutott, hogy úgy ennék egy kis brassóit. Megnéztem itt az oldalon, hogyan csinálják a többiek. Meglepődtem, hogy nincs egy azonos recept, ellenben meglehetősen sok kritika éri egymás brassóiját, mondván, ez nem az igazi brassói. Elhatároztam tehát, hogy utánanézek "az eredeti brassóinak", és azt fogom elkészíteni. Tucatnyi sztorival találkoztam, a leghihetőbb azonban a következő volt: Papp Endre a Mátyás-pince főszakácsa a sötét '50-es évek legelején egyszer egy rakomány sertésfarkat kapott nyersanyagként. Eltartott pár órát, míg a lekapargatták a farkincákról a húst, és mivel ott álltak egy rakás nyesedékkel, ezt az ételt kreálta belőle. Később eszébe jutott a válságrecept, és benevezett vele egy receptújítási versenyre - ezúttal már szűzpecsenyével, majd elnevezte brassói aprópecsenyének. A Mátyás Pincében évtizedekig készítették a brassóit, sok híres külföldi vendég kedvence lett. Nincs benne sem fokhagyma, sem majoranna, első kóstolásra meg sem közelíti az általam imádott anyu készítette nosztalgikus pöris verziót. Akik azonban szeretik a magyar konyha 70-es években kialakult arcultatát, mindenképpen próbálják ki!
