P. 171 recept

Bienmesabe - akár egy zenekar neve is lehetne. Egy napon, ha majd jól fogok énekelni, meg is alapítom. Szép dallama van ennek a szónak, nekem elsőre megtetszett. A bienmesabe azt jelenti, jólesik. Mégsem ismerjük. Méltatlan. Tegye fel a kezét, aki igen. Egy igazi napsugaras édesség a Kanári-szigetekről, egészen pontosan Lanzarote szülöttje, onnan indult a világot jelentő deszkák felé. Először a La Vaca Loca nevű vendéglátóipari egységben kóstoltam - ennek a neve is sokat sejtető: Az őrült tehén...Egy szó mint száz, senki ne vonjon le mély következtetéseket a névből, de nekem való hely volt. A szigetek ételei egyedülállóak. Teljes szerelem volt első kóstolásra. Tulajdonképpen viszi a spanyol vonalat, de mint minden szigetre jellemző sajátosságként, itt is helyi hibridek és fajok alakultak ki, csak úgy, mint Galapagoson. Az ott élők jól tudják minden ételről, hogy melyik szigetről eredeztethető, hogy melyik Las Palmas-i, melyik sorol Fuerteventurára és melyik sztár Lanzarotén. A mindenhol megtalálható ételek variánsai pedig elárulják azt is, hol készítik őket. Ugyanazon fajta sajtról pontosan meg lehet például mondani, hogy melyik szigeten készült, ha ismeri az ember, hol mit használnak, és mit tesznek bele. A kulinária a Kanári-szigeteken legalább akkora vonzerő, mint egyéb látványosságok. Az ott töltött 2 hetet végigettük, átlépve a bűvös cementes zsák súlyát, emellett sok-sok receptkönyvvel tértem haza. Ezek jobbára apró kis füzetkék, hiszen egy kopár vulkanikus szigeten gasztronómiailag nagyot alkotni bajos. Az a pár dolog azonban igen mély nyomot hagy az emberben, ha egyszer megkóstolta. A bienmesabe is ilyen. Egy rém egyszerű édesség, mint ahogyan csaknem minden ételük az. Még a legcicomásabb raguk és fogások is rejtenek magukban valami előkelően egyszerű hanyagságot. Hiszen egy szigetről beszélünk. Itt, ha fényképes pólót szeretnél a pasid szülinapjára nyomatni, Angliáig vagy Madridig kell leadnod a rendelésed, nem tudsz beugrani a "városba" megcsináltatni 20 perc alatt. A posta repülővel érkezik, és a börtönfogság itt tényleg egy éltre szól - nincs hová szökni. Ha hurrikán jön, az élet nem áll meg, az emberek kinn császkálnak az utcán. Ekkor ültünk be a Vaca Locába, ahová minden nap enni tértünk. A délutáni édesség megoldását Hernan-ra bíztam. Azt mondta, kóstoljam meg ezt. Jó lesz. Elhittem neki - nem hibáztam. A bienmesabe-t (még jó sokszor le fogom írni a nevét) vaníliafagyival vagy jobb esetben tejszínparféval adják. Ne akarjátok tudni ez utóbbi milyen...Azért kár megkóstolni, mert utána menthetetlen marad az ember egy életen át. Helyi fejésből készül, legtöbbször kecskéből, de ezt a fajta feltétet csak olyan helyeken adják hozzá, amik kívülről olyan lepukkantnak tűnnek, hogy a nem rutinos turista elkerüli. Legyél rutinos, az ilyenekbe menj be. A fényképes étlapot meg tessék szépen elfelejteni. Nem fehér embernek való hely az. Nos, a sok ott kóstolt étel közül nem sok van, amivel érdemes otthon kísérletezni. Egyszerűen azért, mert nem lesz olyan. De a bienmesabe otthon is jól sikerülhet. Kis receptfüzeteim mindegyikében ott szerepel a desszertek között első helyen. És végre itt volt az idő, elérkezett az első nap, hogy a hőmérő majdnem elérte a 30 fokot. Elkészült. További képek itt.