Almás-epres-gyömbéres pite
Nincs is jobb államvizsgára készülvén, mint egy teljes napot ellustizni francia filmeket bámulva, miközben egy egész pite elfogyasztásával tornáztatod az állkapcsod, később az éjszaka folyamán pedig cukorsokkot kapsz. Drága Júlia meghívott magához, megsütötte a pitét, én pedig ájuldoztam a kanapén, ahogy általában szoktam, amikor valami nagyon finomat eszek. Évek óta akartam készíteni igazi kerek amerikai pitét, rácsos tetővel (a Pushing Daisies nézése közben pedig szentül megfogadtam, hogy egyszer én is nyitok egy Pie Hole-t). De valahogy sosem jutottam el odáig, főleg, hogy igazi pitesütővel sem rendelkeztem. De fentebb említett lusta-nap után újra tanuló üzemmódba helyezvén magam, egy egész délelőttöt azzal töltöttem, hogy A Pitesütőt kerestem neten. Röpke 4 órás kutatás után meg is lett az igazi, megrendeltem, és egy hét múlva itt vagyok, megsütve életem első igazi kerek, rácsos tetős amerikai pitéjét (receptjét Júliától loptam, ööh kaptam). Ezek után minimum, hogy ötöst kapok államvizsgán. Ámen.
