El sem hiszem, hogy én valaha nem szerettem az olívabogyót... Nem is értem, hogy lehetett ez!? Egyszer csak a zölddel megbarátkoztam, majd megbarátkoztam a feketével is, közben pedig a zöldet már meg is szerettem. Mára pedig odáig jutottam, hogy nagyon szeretem a zöldet és a feketét is, maggal és mag nélkül, töltve vagy töltetlenül. Talán egyszer majd a paradicsomlével is eljut erre a szintre a kapcsolatunk. :) Na, de vissza a recepthez, aminek a sztorija végtelen egyszerű: a boltban kapható olívakrém láttán (illetve kóstolása után) el kellett készítenem azt házilag is. :)