Történt egyszer, hogy barátaimmal autóztunk Kapolcsról a Francia Intézet felé, ahol Balaton-felvidéki borokhoz környékbeli művészek által készített címkékből nyílt éppen kiállítás. Ételekről, italokról beszélgettünk az úton, valami saláta került szóba, nem tudom már melyik, a lényeg, hogy a társalgás kezdett makacs bizonygatássá fajulni: én ettem már így is - én ettem már úgy is. És van, aki cukros ecetes vízzel készíti a salátát! - emelkedett a dolgok fölébe Horst. A vita le volt zárva, röhögtünk.   Németül pontosan úgy hangzott: Und gibt es auch ..... vagyis: "Van, hogy úgy kapod..."  A megjegyzés arra utalt, amikor az étlapról tejfölös uborkasalátát rendelsz és cukros ecetes vízzel leöntött hámozatlan, nyers uborka érkezik, a tetején egy pötty tejföllel. Ehhez nincs semmi további hozzátenni való. Nagy levegőt veszel, lesütöd a szemed, és legközelebb, amikor vacsorára jönnek hozzád a német haverok próbálod elfeledtetni. Horst szerencsére akkor már tudta, hogy nem ebből kell a magyar gasztronómiát megítélni.   A 'sima' uborka salátát (például Muci is) cukor nélkül készítjük ma már, ízesítve mindenképpen. Én vizet sem adok hozzá, helyette kevés olajat.