Ez egy nem mindennapi dolog. Annyira sokkoló volt az élmény, hogy egynek a nevére sem emlékszem, talán volt köztük egy Anna… de nem is ez volt a lényeg. Úgy kezdődött, hogy ez egyik nap éppen a hentesnél voltam, vettem 4 alsó- és 4 felsőcombot. Aztán beugrottam a zöldségeshez. Ekkor vettem észre őket. Szinte azonnal kacérkodni kezdtek velem. Többször is összenéztünk. Forrni, izzani, sülni kezdett a levegő. Nem húztam tovább a dolgot, meghívtam őket magamhoz estére. A zöldséges végig irigykedve, ferde szemmel nézett minket, majd mikor hallotta, hogy invitálom a kis vörösöket, szinte oktató hangon közölte: „Ó, ezek a vörösek régi motorosok a szakmában, csak pénzért mennek el magával.” Hát mi tagadás, egy kicsit ront a sztori értékén, de bevallom, fizettem értük. Ez van, viszont ennek köszönhetően azonnal, minden mellébeszélés nélkül velem jöttek. Közel lakom, ezért hamar hazaértünk. Rögtön neki is álltunk a „dolognak”… 15 perc alatt végeztem velük. Azt hiszed ez lúzerség? Én másként gondolom. Így történt pontosan: Először a csirkét akartam elintézni. Fogtam egy közepes tepsit, vastagon kivajaztam. A 4-4 csirkecombot letisztítottam, alaposan megsóztam, és rendesen minden oldalát megszórtam majorAnnával. A tepsibe fektettem őket… és most jön az izgalmas rész. Megpucoltam a 8 vöröshagymát, vékonyra felkarikáztam, majd a karikákat kipattogtattam egymásból. Ezt a tetemes mennyiségű hagymát a csirkére pakoltam, a karikákra is szórtam két csipet sót, majd letakartam a tepsit alufóliával. Az egészet 200 fokra előmelegített sütőbe toltam (nálam még mindig a két vízszintes bold funkció a nyerő). Na, ez tényleg nem tartott tovább, mint 15 perc. A sütőben kb. 1 órát sült, majd leszedve róla a fóliát addig sütöm még, amíg meg nem pirul az egész, és a hagyma nem „szottyad” meg. Ez a fantasztikus szottyadás 15-20 perc alatt végbemegy. Kész.