Vendégségbe voltunk hivatalosak. A házigazda előzetesen egyeztette a vendégekkel a menüt (milyen rendes tőle!), s mivel kedveskedni akartak és, hogy ne mindent neki egyedül kelljen elkészíteni, két, szintén meghívott felajánlotta, hogy ők vállalják a desszertet, mégpedig egy cukrászdából, tudják is, hogy mit: isteni Sacher-tortát ettek a minap. Egy ígéretesnek tűnő elő-és főétel után cukrászdából hozott desszertet enni nem túl stílszerű… Ezt mentendő felajánlottam, mi lenne, ha én s.k. elkészíteném, már úgyis régóta játszadozom a Sacher-torta készítésének gondolatával, még úgysem adódott megfelelő alkalom. (Csak nem áll neki az ember egy sima csütörtökön Sacher-tortát készíteni, legalábbis én biztosan nem.) Izgultam, hogyan sikerül: más az, mikor nincs komoly tétje a végeredménynek, csak mi ketten ízlelgetjük.  Abszolút pozitív fogadtatásban volt része, építő kritikaként megjegyezte a vendégsereg, hogy a torta tetején kissé vastagra sikeredett a csokoládémáz. Hát, Istenem, nem sikerülhet minden tökéletesen, főleg nem első nekifutásra…