Mangós-vörösáfonyás smoothie
Ha valaki fél évvel ezelőtt megállított volna az utcán, és megkérdezte volna, hogy arról a szóról, hogy „mangó”, mi jut az eszembe, kapásból rávágtam volna, hogy a spanyol ruhamárka.:) Tudom, legalja… De most őszintén, a mangó nem az a kifejezetten elterjedt, mindennapi gyümölcs kis hazánkban, melyet akármelyik random zöldségesnél megkapok... Erősítsetek meg! Én magam szörp formájában hörpöltem a 90-es évek legelején gyerekkoromban, aztán pedig a barackkal összepárosított-joghurtosított formáját kóstoltam egy német márka révén. Finom volt és tejszínes, gyümölcsöt nyilván csak a csomagoláson látott.:) A bolygónak ezen az oldalán azonban úton-útfélen szembejön velem ez az egzotikus gyümölcs, úgyhogy mondhatni elkerülhetetlen volt, hogy megismerkedjünk egymással. A sors keze! Amint megkóstoltam, tudtam, hogy elvesztem.:) Ennek immáron fél éve, lelkesedésem azóta is töretlen, mindig ott figyel minimum egy a gyümölcsös kosarunkban, amíg meg nem érik a felhasználásra. Mert jellemzően 3-4 napot várni kell vele, mire úgy bepuhul, hogy a legelőnyösebb oldalát mutassa. A vörösáfonya története ennél lényegesen egyszerűbb, egyszerűen megörököltem egy kis fagyasztott csomagot, amivel nem tudtam, hogy mit kezdjek. Szárított áfonya mindig van itthon, de a frissről azt olvastam, hogy nagyon savanyú, ezért nyomják tele cukorral a belőle készült ivólevet. Ebből kiindulva gondoltam, hogy összeeresztem őket a mangóval, mert utóbbi szinte émelyítően édes - ellentétek vonzzák egymást.:) Ez a szabály most is működött, valami isteni lett a végeredmény, ideális nyári reggeli. A mangó íz dominál, az áfonya adja hozzá a frissességet. Induljon jól nektek is a reggel!
