Édes, maceszes tejeskávé, nyamm! Gyerekkoromban, amikor se híre, se hamva nem volt a kukoricapehelynek, meg a müzlinek, ez volt az ünnepi reggelink. Akkor persze pótkávéból készült – azt se tudom, létezik-e ilyesmi mostanában. Máskülönben elégedetlen vagyok a most kapható macesszel (pászkával, laskával, kovásztalan kenyérrel, ki hogy ismeri), mert nincs eléggé megpirítva. Annak idején nagy lapokban árulták, nagyobb volt, mint egy A4-es papír, és a felszínét borító buborékok sötétbarnára voltak pirítva. Hát, az sokkal jobb ízű volt.