Édesanyám réges-rég ellátott egy kis receptfüzetkével, amit ő készített. (Ez a süti is abban a füzetben van, és Finom kókuszos sütemény a neve.) A család kedvenc sütireceptjeit gépelte le, fogta össze tűzőgéppel, és azt adta fiatalasszony lányának, azaz nekem, aki akkor még ugyancsak híján voltam a sütés tudományának. Azóta már más a helyzet. Ezt a kis füzet is bánta, mert a rengeteg használat során megsárgult, megfoltosodott, szétszakadt, elhalványultak a betűi. Egyszóval nagyon elcsúnyult. Viszont világéletében nagyon hasznos, sőt nélkülözhetetlen volt számomra. Már eszembe jutott az is, hogy én is legépelem, és újat készítek. De nem tudom megtenni. Mert csak az eredeti papírokból érzem anyukám gondoskodását. Ezeket a lapokat akarom böngészni, mikor nekiállok egy-egy süteménynek. Sajnos Anyukám sose tudhatta meg, hogy régóta már én is el tudom készíteni azokat a legfinomabb sütiket, emiket annak idején ő sütött nekünk. De ezzel a néhány viharvert, itt-ott kedvesen félregépelt lappal mindig ott érzem Őt is magam mellett a konyhában. Egyszer persze le fogom gépelni ezeket a recepteket hófehér papírokra, összetűzöm majd szépen. És odaadom a lányomnak.
Hozzászólások (0)
A hozzászólás íráshoz belépés szükséges!