Kelkáposzta leves - nem Frankfurti
Mióta lúgosítással próbálkozom, állandó fejtörést okoz a fözés. Rá kellett jönnöm, hogy nem csak finomat, hanem a szervezetre valóban jótékony hatású ételt nem sokat főztem ezelőtt. Igyekszem ezen változtatni. (Persze megbotlások lesznek néha... :-) Nos, ezen irányvonal nem szükségszerűen jelenti azt, hogy az ételeknek ízetlennek kell lennie. Így született meg ez a leves, tekintve, hogy szeretem a kelkáposztát, és rendkívül hasznos is. Ès nem, nem frankfurti. Két okból: ha lenne benne virsli, akkor elvesztené nagyban lúgosító voltát. A másik, hogy a frankfurti levest igazából a virsli miatt hívták így. Az eredetvédettséget élvező frankfurti virslit füsttel tartósítják, és főzés helyett csak melegítést igényel. Hát ettől lenne a leves frankfurti. Innen a név, és nem onnan, hogy olyan sokan eszik ezt itt, Frankfurtban. Mi több, ezt a levest itt nem is ismerik, így az a nézet sem valós, miszerint "tipikusan német eredetü". Van nekik valami hasonló, de sem elkészítése, sem ízesítése nem áll rokonságban az otthonival. Szóval, egyszerűen kérem szépen, ez itt csak egy kelkáposztaleves, amit Ildikó szuper sajtgaluskájával készítettem el, és ekkor készült a manócipő is.
