Kefires lángos 7. - mini
Jó pár évvel ezelőtt a barátnőméknél ettem először házi lángost, az anyukája készítette. Akkoriban úgy voltam a lángossal, hogy meg sem fordult volna a fejemben, ilyet otthon is lehet sütni...a lángost valahogy a strandokhoz és a piaci bódékhoz társítottam , és azt gondoltam, biztosan valami boszorkányos dolog lehet elkészíteni, és a titok csak a büféseknek van a birtokában. A barátnőm anyukája rögtön sorolta is a receptet: "ááá, nem kell hozzá semmi különös, fél kiló liszt, egy pohár kefir, egy fél élesztő, só, és annyi meleg víz, amennyit felvesz." És tényleg ennyi. Előrebocsátom, hogy én csak a lángos szélét szeretem igazán, a ropogós belsejét annyira nem (tudom, vannak, akik pont fordítva vannak ezzel :)). Mindig szólok is a lángososnak, hogy ne húzza nagyra, ne legyen olyan nagy közepe. :D Ezért készítettem most mini lángosokat, amik kinézetre kissé a fánkhoz hasonlítanak, így viszont alig van közepük. Juhé. Lángosfogyasztásom egyébiránt kettő darab per év. Abban szerintem viszont egyetérthetünk, hogy a lángos fokhagymásan, (füstölt) sajttal és tejföllel az igazi.
