Húsos csorba
Régebben Székelyföldön és Partiumban is ettem csorbát, nagyon ízlett. Jó lenne itthon is elkészíteni. Túrtam egyet a neten, és kiderült, hogy annyiféle csorba van, mint égen a csillag. (Nyilván, mivel a 'ciorba' maga levest jelent.) Némi nézelődés után rájöttem, hogy két dologban egyeznek meg a receptek: a végeredmény savanykás, és van benne lestyán. Gyorsan rájöttem, hogy se korpaciberét, se tejsavót nem fogok errefelé kapni, de a piacon még a lestyántól is megütköztek, a nénik azt se tudták, mi az. (Megjegyzem, élőben még én se láttam sose, csak annyit tudok róla, hogy formára hasonlít a petrezselyemhez.) Szerencsére felfedeztem, hogy lehet szárítva is kapni. Savó helyett tejföllel próbálkoztam, savanyítani meg jó az ecet is. Lehet, hogy a végeredménytől egy csíkszeredai elsírná magát, de szerintem nagyon jó lett, és rettentően hasonlít ahhoz, amit Szatmárnémetiben ettem. Máskülönben ez a világ legegyszerűbb levese: mindent összevágunk, és puff, megfőzzük. Húsból valami zsírosabb fajta kell bele (lapocka, dagadó, ilyesmi), mert semmi más zsiradék nem kerül bele. A receptek szerint egyébként az égvilágon mindenből főzik, marhából, borjúból, pacalból, csirkéből, füstölt húsból, talán még halból is. A zöldségek száma is végtelen, babtól a sütőtökig minden mehet bele. A recept lelke a lestyán, ami annyira illatos és ízes, hogy elviszi a hátán ezt az egész műfajt. Tehát: hajrá, mindenki fedezze fel a maga csorbáját!
