Genovai húsvéti pite
Kiskoromban utáltam a spenótot. A tojást is. Sonkát egyáltalán nem ettem. A húsvétban csak a csokinyuszik meg az iskolai szünet érdekelt. Meg az, hogy nálunk tobzódik ilyenkor az egész család. Szegény anyukám mindnen évben kaszinótojás-gyártó kisiparossa lépett elő, sosem állt meg nyolcvan darab alatt. Ha nemcsak a nagyszülők, és a pesti, de a vidéki rokonok is beestek, és maradt energiája, mindig kirukkolt valami különlegességgel. Többek között ezzel a pitével is. És bár semmit nem szerettem, ami benne van, nyolc évesen is nagyon tetszett. De mivel ma már nem harminc éves, százkezű anyuka, a hegynyi kaszinótojást is együtt gyártjuk, az extrákat pedig általában mi szolgáltatjuk a húgommal. Mivel felnőttem, a finnyám elmúlt, a spenótot egyenesen imádom, idén erre a pitére gondoltam. De hogy mégse a Nyúlünnepen debütáljon, előre kipróbáltam. :) Mondom a tapasztalatokat: Szurkáljunk villával. Óvatosan, mert ha kevés a lyuk, púpos lesz, ha sok, kifolyik a tojásfehérje. Ne nyújtsuk túl vékonyra a a tésztát, mert kiszakad a töltelék. Túl vastagra sem, mert folytós lesz. A töltelékben ne maradjon nedvesség, mert hűlés közben áztatja a tésztát. És végül: akárhogy igyekszünk, úgysem lesz olyan szép, mint az anyué. Deílegalább finom lett :) Az eredeti recept Lajos Mari 99 ünnepi étel című könyvében található.
