Fahéjas csipkebogyólekvár
Napokig bújtam a különféle recepteket, leírásokat, mielőtt megszületett bennem az elhatározás, órákig tartó előkészületek ide-oda, akkor is megpróbálkozom ezt a lekvárt elkészíteni. Már maga a gyűjtés is nagy galibát okozott, a csipkebogyó bokor feladta a leckét, mindenhol tüskék, amiknek lett is eredménye.... Mintha összekarmolták volna a kezünket. A gyűjtésbe bevontam a családot is, de az elkészítés egyedül rám maradt. Pár óra alatt sikerült is előkészítenem a kis bogyókat, nem kis feladat volt a végüket levagdosni...:) Aztán jött a főzés hosszan tartó művelete, ami kész örökkévalóságnak tűnt, az azt követő passzírozást ne is említsük. Nekem a receptben leírt módszer vált be, bár néha alaposan nekiveselkedtem a nyomkodásnak, így aggódtam, hogy esetleg a műanyag szűrő majd nem bírja, de kitartott.... és én is.:) Mindent egybevéve senkit nem szeretnék elijeszteni, egyszer mindenképp érdemes nekiállni ennek a receptnek! Minden fáradságot megér! A fahéjjal való ízesítést több helyen olvastam, és mivel kellemes, pikáns ízt ad a lekvárnak, én is alkalmaztam. 3 kg csipkebogyóból a passzírozás után 2,4 kg sűrű pép lett, így a cukor és a további ízesítők arányát ehhez a mennyiséghez tüntettem fel.
