Bussardweg-szelet
Ismét egy véletlen szülte recept...Akkora hó van mindenhol, hogy egyszerűen nem volt kedvem boltba menni. A süti viszont már be volt ígérve, pan di spagnát szerettem volna csinálni, de gondoltam, majd valamelyik kedves kollégista társam, akinek amúgy is a bolt felé akad dolga, meghozza a belevalókat. Csak hát ugye, nem egy férfiembert kellett volna küldeni, aki a tojásról elfelejtkezik, mascarpone helyett ricottát hoz, tejszín helyett meg tejfölt (ez utóbbi bocsánatos bűn, nagyon hasonlít a nevük németül). Na de, ha így alakult, hát így alakult, valamit kezdeni kellett a hozzávalókkal. Így aztán sütöttem egy tésztát, amihez minden hozzávaló megvolt (köszönet érte Michala barátnémnak, aki a receptet adta), és nem mascarponéval, hanem ricottával kevertem ki a mogyorókrémet. Mivel nem jutottam hozzá a szokásos süteményes tepsimhez, kénytelen voltam egy nagy, lapos, eredendően egyáltalán nem sütisütésre kitalált tepsiben sütni (ezért a fura szeletelési stratégia), és így természetesen a krémem sem volt elég...hát a feleslegesnek ítélt tejfölökbe belekevertem némi vaníliás cukrot, a tetejét meg megszórtam kakaóporral... Nem gondoltam volna, hogy ilyen finom lesz! (Azért mégiscsak tejföl és mogyorókrém egy sütiben...úgy látszik, kulinárisan még mindig nem vagyok elég nyitott.) Ja, és a név? Így hívják azt a nemzetközi diákszállót, ahol most lakom. Nem állítom, hogy ilyen konyhai kalamajkák máshol nem fordulhatnak elő, de erre a helyre még különösen jellemző is.:)
