Nagyon szeretem a májat, de abszolút kedvenc a rántott csirkemáj volt. Ezt elkészíteni viszont borzasztóan macerás, aki csinálta már, az tudja, durrog, fröcsög, maszatol, ezért szökőévente került rá sor, hogy májat együnk. Nemrég találkoztam viszont egy klassz kis recepttel a tévében, ami a sült marhamáj körül forgott. Ebből jött az ötlet, hogy ha úgy sütöm a marhamájat, hogy a belseje finom selymes maradjon, akkor majdnem olyan jó lesz, mint a rántott kedvencem. Tévedtem, jobb lett! :) Ami főleg a sütési módszernek köszönhető, aminek következtében a máj cseppet sem hasonlít a cipőtalpra, ahogy arra a menzáról emlékeztem, hanem isteni, krémes, puha marad, és a vajban megrottyanva magába szívja annak finom zamatait is. Ráadásul mindez borzasztóan egyszerű, úgyhogy abszolút kezdőknek is szívesen ajánlom. Marhamájból is finom, de ha igazán a pihe-puhaságra utazunk, akkor érdemes borjúmájat vadászni. Isteni!!! És bagatel áron varázsolhatunk vele csodás ebédet vagy vacsit!