Belga trüffel torta
Ennél finomabb tortát még soha nem ettem, igaz, ennél nehezebbet is ritkán készítettem, mert valahogy mindig az idegösszeomlás szélére akar juttatni. Mikor utoljára csináltam, - a szüleim 25. házassági évfordulójára, februárban - a trüffelkrém hűlését meggyorsítandóan kitettem a hóba tálastul, jól letakarva. Csak arra nem számítottam, hogy az egyébként a kanapéhoz nőtt magyar vizslánk kikéredzkedik, és megtalálja. Mire 5 perc múlva feltűnt az üres hely a szófán, és nagyon rosszat sejtve kirohantam a kertbe, már csak a krém harmada volt az edényben, a maradék kéharmada a vizslában, illetve szétkenve a fején. Kutyamosás után este hatkor nem volt túl vicces újabb 8 dl tejszínt és 25 dkg csokit szerezni. Ráadásul a fényképezőgépemben is lemerült az elem, és ha valahol nem illik azt mondani, hogy "Hé, ne egyétek meg, még le akarom fényképezni" az az ember szüleinek az ezüstlakodalma. Most Lilla barátnőm - nem mondom meg hányadik, mert olyat nem illik - születésnapjára készítettem ezt a tortát. Valószínűleg, annak hogy valahol a közepe táján nem vágtam falhoz krémesül, piskótástul, trüffelestül, Lilla iránti mérhetetlen szeretetem az egyetlen lehetséges magyarázata - na jó, a konyhát sem akartam tovább rombolni, így is bokáig jártam a csokiban. Mert hát kérem ez nem egy egyszerű torta, túl sok részből áll ahhoz, hogy Murphy ne kacsintson be a konyhaablakon. Ennek ellenére érdemes hozzákezdeni, és ha betartjuk a főbb szabályokat, hamarabb elkészül, mint a Luca széke :) A csokis-tejszínt érdemes előző nap elkészíteni, és éjszaka hűteni - így biztosan kemény lesz a krém. Tudom, hogy nem olcsó a rengeteg vaj, tejszín és csoki, de ezt a tortát nem lehet margarinból vagy alacsonyabb kakaótartalmú csokiból megcsinálni, mert szerintem olyan különbség lehet közte, mint a löncshúsos meg a lazacos szendvics között. A sütőt ne nyitogassuk az első 20 percben, mert összeesik a piskóta. Hagyjuk kihűlni rendesen, mert különben nem lehet szeletelni. Ha nem jött fel nagyon, ne erőltessük a négy lapot - hárommal is pont olyan finom. Végezetül: keressünk magunk mellé valakit a konyhába, aki szóval tart, átsegít a holtpontokon, és segít a töménytelen mennyiségű irdatlanul csokis edényt tisztára kóstolgatni, mert ha egyedül csináljuk, hóttuti a csokimérgezés még mielőtt a végére érnénk. :D
