Igazán a már korábban leírt szilvalekváros tepertős kiflit szerettem volna elkészíteni ajándékba valakinek, de szembesülnöm kellett, hogy a sűrűre redukált szilvalekvárom elfogyott, csak hígabb volt, így azt összedaráltam aszalt szilvával (nagy úr a szükség), és tovább töltögettem a kifliket. Egyszer csak ez a töltelék is elfogyott, és még mindig volt tésztám. Ha egyszer bejött, bejöhet még egyszer, gondoltam, és az aszalt sárgabarackhoz és a baracklekvárhoz folyamodtam. Mivel minimális cukorral, ámde citrommal és némi fűszerrel készítem a lekvárokat, azok igen pikáns aromásak. A végeredmény semmiben nem maradt el a várttól. A tészta és a barack közötti ízvilág kontrasztja kiemeli mindkettőt. Isteni finom, amiből ha nem teszek néhányat félre a családomnak szánt mennyiségből, akkor bizony felkopik az állam, mire este megtérek a munkából. Nagyon szemfülesnek kell lenni nálunk ilyen finomság készítése esetén. Válogatós kisfiam kosárszám tünteti el őket.