Vörösboros-rumos kalácscipó
Egy régi konyhai álom beteljesülése ez a recept. Még gyerekként akadt a kezembe egy a sok-sok főzős magazin közül, amiket édesanyám gyűjtött. Megtetszett a címlapon a vörösboros húsvéti cipó, amiről azóta sikerült kiderítenem, hogy a hagyományos osztrák Osterpinze nevű finomságon alapult. Elkészítettem, és olyan finom volt, hogy sosem felejtettem el az ízét. A magazin viszont az idők során elkallódott, én pedig online hiába kerestem hasonló receptet, hiszen a pontos nevére sem emlékeztem. Húsz évvel később az esélytelenek nyugalmával megkérdeztem itt, a Nosalty-n a Mit hogyan? rovatban, nem rémlik-e valakinek ez a címlap. Én lepődtem meg a legjobban, amikor választ, majd hamarosan szkennelt receptet kaptam. Innentől azért még mindig nem volt sima az út, hiszen mostanra nem használok élesztőt, csak kovászt, valamint amit csak lehet, teljes kiőrlésű liszttel készítek, így át is kellett alakítanom a receptet. Az első kísérlet lapos, szomorú és csúnyácska lett, de épp olyan finom volt, ahogy emlékeztem. Másodszorra pedig sikerült kijavítani a hibákat, és a megszólalásig olyan cipót sütni, mint azon a régi-régi címlapon.
