Nem mindig találok itthon salátának valót. E három összetevő azonban szinte mindig fellelhető nálunk. Mielőtt ezt először egy tálba aprítottam volna, azelőtt mi is a reszelt sárgarépát eszegettük citrommal meglocsolva - vészhelyzet esetén.. mikor nem volt más.. . Arra, hogy másnap sokkal ízletesebb, egy véletlen folytán jöttünk rá, történt ugyanis, hogy egyszer olyan sok készült, hogy maradt.. hmm... meglepő :o)) S mikor másnap elővettük a maradékot, elámultunk, hogy mennyivel finomabb, hogy minden sárgarépa darabka őrizgeti a citrom ízét.. Nem tudom elővenni a hozzá kapcsolódó gyerekkori emléket, csak azt tudom, hogy amikor ezzel az ízzel találkozom, akkor mindig az jut eszembe: "amikor kicsi voltam..." Tudom, a béta-karotin zsírban oldódó, s ezért sokan a nyers sárgarépát olívaolajjal megöntözik, ám nálunk ez felesleges lenne, mert salátaként, kíséretként funkcionál olyan ételek mellé, melyek szinte bizonyos, hogy tartalmaznak valamiféle zsiradékot.