Andrásfalvy Bertalan tanár úr minden óráján megemlítette a pekmezt, ezt a törököktől eredztethető különleges csemegét, amit az asszonyok szüretkor készítettek. Kicsit "mentettek" a friss mustból - általában azért meg kellet harcolni érte, a Férfiember nem adta túl szívesen, más tervei voltak vele - hogy télire csemegét készítsenek belőle. Ez az édes szirup, amit mustméz néven is emlegettek, különösen a Dél-Dunántúlon, azon belül is Baranyában maradt meg a legtovább. Berci bácsi minden alkalommal elmondta, hogy : ötödére forralták szép lassan, raktak bele sütőtököt vagy birsalmát, kirakták a kamrába, és süteményekhez méz helyett, vízzel higítva édes italnak élvezték tavaszig. Gyakori volt, hogy a szirupot cserépedényben kemencébe is tették, szórtak bele diót és teljesen szilárdra sütötték, akár a birsalma-sajtot. Bár az idei szőlőtermés mindent elkövetett, hogy ne tudjak pekmezt készíteni, ahogy azt már egy ideje tervezem, a végén mégis találtam egy aranyos néninél a piacon mustot, úgyhogy nekiláttam, követtem Berci bácsi tanácsait, és íme, lett pekmezem.:) Sajnos kemencém nincs, így szőlő-sajtot nem tudtam készíteni, így a sziruppal ismerkedünk jelenleg. Nagyon érdekes, pikáns íze van, olyasmi, mintha mézet kevernénk balzsamecettel. Salátára és amerikai palacsintára már bevált, legközelebb valamilyen sült husit fogok vele megkenegetni a végő stádiumban. Ha nincs mustunk, druván megmarkolászott, kipréselt és leszűrt szőlőléből is elkészíthetjük, de bolti "gyümölcslevekkel" nem nagyon próbálkozzunk! 1,5 liter mustból nekem 3 dl pekmezem lett.