Kocsonya Gabys konyhájából
Édesanyám kocsonyáját imádtam. 10 literes fazék volt az alap, kisebb fazékkal nem volt érdemes elkezdenie. Tőle tanultam azt is, hogy akkor már jó úton haladok és a vége felé járok a főzésnek, ha a gőz fölé teszem a tenyerem, ökölbe szorítom, majd kinyitom, ragad a kezem. Azt is tőle tanultam, egy jó kocsonya lassan fő, "pezsegve-aprókat buborékolva", legalább 4-5 órán keresztül, nem lehet csak úgy összecsapni, és a habozást sem szabad elnagyolni, mert nem lesz aranysárga a kocsonyám. Ez a húslevesnél is érvényes szabály. Ő régi-régi tealevél szűrőbe tett szemes borsot, és úgy tette bele főni, így fixen nem ragad bele elbújva a húsba, és nem kellett szám szerint keresgélni, mert a halálom volt, ha ráharaptam.:) Én már a borsot kihagyom belőle. Ez az egyetlen, ami nálam már más. Aki esetleg szereti, ötletként: kb. fél kg füstölt lapockával lehet helyettesíteni a sima lapockát. Kicsit füstölt ízt ad, és úgy is finom.
