Házi grillázs
Grillázstortát szerettem volna sütni Apukámnak, meg is találtam a legszimpatikusabb receptet, de készítés közben döbbentem rá, hogy maga a grillázs elkészítéséről fogalmam sincs, legalábbis nem elég annyi, hogy "karamellizáljuk a cukrot, hozzáadjuk a diót, majd összetörjük". Lehet, hogy én vagyok teljesen dilettáns, de olyan gyerekes akadályokba ütköztem, mint például a hőfok, hogy kell-e hozzá víz, hogy kavarni kell-e (egyik forrás tiltotta, másik megkövetelte...legyek okos...), hogy mire öntsem, hogy mikor tegyem bele a diót, stb. Szóval ezernyi krízis, amire nem gondoltam előtte. Úgyhogy fogtam a telefont, tárcsáztam nagymamámat, illetve összeszedtem minden tudásomat és logikámat, majd megcsináltam. Hál' Istennek meg nagymamámnak (bár még ő is csomó mindent csak tippelt), tökéletesen olyan lett, mint amilyet megálmodtam. Olyan igazi, szépséges, "vásárban kaphatós". :) Ezért akármilyen egyszerűnek tűnik, megosztom ezt a "tutibiztos" receptet Veletek is, nehogy valaki ott kapjon idegrohamot a váratlan problémáktól, mikor már késő. Szándékosan gyagyás-stílusban van leírva, pont azért, hogy lehetőleg minden egyes lépés és mozdulat egyértelmű és elronthatatlan legyen. :) Azóta többször elkészítettem ugyanabban az edényben, ugyanazzal a kanállal és hőfokkal, mégis akár a cukor márkájától is függhet az eredmény, mert másodjára például elég sűrű maradt, nem is tudtam lappá teríteni. Az íze és illata ugyanúgy csodálatos volt, és úgyis össze kellett törnöm apróra a sütimhez, de ha valaki pusztán grillázst szeretne csinálni, készüljön fel erre a kis rizikófaktorra!
