Halászlé 4.
Megosztom Veletek a halászlé ügyében eddig összegyűjtött ismereteimet. Halászlének nevezzük - szerintem - azt az ételt, amely hagyományosan bográcsban készül, nagyhalból (ponty vagy harcsa), hagymából és pirospaprikából. A halász a Dunánál, a Tiszánál vagy a Balatonnál úgy készítette, hogy megtisztította halat, levágta a fejet, uszonyokat, a törzset felszeletelte. A leeső darabokat (fej, uszonyok) beletette a bográcsba (a belsőségek - a tej vagy ikra kivételével - a macskának jártak, akkoriban nem volt ételpocsékolás!), vizet öntött rá, aztán egyénileg változó sorrendben adta a többi hozzávalót. Vagy együtt főzte a hagymával és a pirospaprikával, ha volt éppen, zöldpaprikával és paradicsommal, vagy először egy jó erős alaplét főzött (hal-íz a csontokból jön), kiemelte belőle a csontokat (a kutyájának dobta), és utána adta a hagymát, pirospaprikát (zöldpaprikát, paradicsomot), főzte még egy ideig, aztán legvégül beletette a halszeleteket, amellyel gyakorlatilag készen is van a halászlé. A halászlé mellé adott tésztát a dunaiak hozták divatba - nekem nagyon bejön! A paszírozást pedig a vendéglátó ipar "találta ki" - a halász sohasem pocsékolta volna a sütnivaló kishalat a levesbe, meg hogyan is paszírozott volna? Az étteremben viszont az a cél, hogy minél tartalmasabb legyen a leves, plusz a paprikás lisztbe forgatott sült keszeg egyáltalában nem elegáns éttermi étek. A piacon minden vasárnap főzünk valamit, legtöbbször bográcsban. A mi halászlénk úgy készül, hogy először alaplét főzünk majd kidobjuk a csontokat, úgy megyünk tovább. Otthon a fazékban is így készítem. Az alaplét le is fagyasztjuk néha, ha a halszeletekből valami más készül éppen (harcsapaprikás mondjuk).
