Csípős mogyoróvajleves
Nekem is kedvem támadt valami távol-keleti ízhez- bár nálam ez nem olyan szokatlan. Ami jelen esetben kicsit érdekessé tette a dolgot, hogy amint eszembe jutottak a hozzávalók, begyűrűzött közéjük a mogyoróvaj és nem bírtam tőle szabadulni. Nagyon szeretem a mogyoróvajat. Nagykanállal eszem, imádom, minden lelki üdvöm odavan egy tégelyért. És mivel a vietnámi vagy maláj konyha amúgyis előszeretettel alkalmazza magát a mogyorót (időhiányban bizony mogyoróvajat is alkalomadtán), hát elővettem a még meglévő üveggel. Már csak azzal a szörnyű ténnyel kellett elszámolnom magamban, hogy jóuram nem szereti. Olyannyira nem szereti, hogy ha szaglótávon belülre kerül, biztosan nem jön közelebb. Egyszer megpróbálta jellemezni a mogyoróvajhoz fűződő viszonyát, azt mondta: - Tudod, ha esetleg valaha úgy alakulna a házasságunk, hogy fejfájásra adnád a fejed, egyszerűbb, ha megeszel egy kanál mogyoróvajat. Biztos, hogy hozzád sem fogok nyúlni... Ezzel dacolva, és tudva, hogy megőrül a csirke satay-ért (maláj csirkenyársak mogyorószósszal, ez is hamarosan felkerül), gondoltam, bepróbálkozom, tekintettel arra, hogy néhány étterem egyszerűen a bonyi elkészítés helyett mogyoróvajat használ... A vége az lett, hogy neki jobban ízlett, mint nekem, ha ez egyáltalán lehetséges. Mogyoróvaj-rajongóknak. Alapvetően enyhén mogyorós ízű, egzotikus beütéssel. És csíííííp. Ahogy azt kell. Persze ezen mindenki úgy változtat, ahogy szeretne.
