Banni zserbója
Banni a kishúgom. Voltaképpen már egyáltalán nem kicsi, de nekem mindig pici marad, akire vigyázni kell, meg akiért lehet aggódni - amíg nincs saját gyerekem, valakiért kell. Az, hogy a zserbó nem tartozik a leggyakrabban készített sütijeim közé, annak egyáltalán nem az az oka, hogy ne szeretném, vagy hogy nehéz lenne. Egyik sem igaz, a zserbót imádom, és megcsinálni sem túl nagy kunszt, maximum időigényes. Viszont az én kicsi húgom nálam sokkal ügyesebb a konyhában. Én figyeltem, meg tanultam, kísérleteztem, utánaolvastam, mikor ő először bement a konyhába, egy hét nyelven beszélő, gyönyörű, és isteni finom Dobostortával jött ki onnan. 10 évesen. Ennek a zserbónak az alapreceptjét egy meg nem mondom hány éves szakácskönyvben találta, és olyan 12 éves korában. Megcsinálta, lett egy teljesen átlagos zserbónk - ami neki nem ízlett. Úgyhogy addig kísérletezett, amíg össze nem hozta ezt a verziót, ami számomra a TÖKÉLETES zserbó. A karácsonyi előtti nagy sütisütési lázban én csinálom a linzert, az islert és társait, Banni pedig a zserbót. Mióta Londonba költözött, sajnos nem olyan egyszerű együtt készülni az ünnepre - tavaly haza sem tudott jönni, kénytelen voltam én megcsinálni. A receptnek hála pont olyan lett, mint az övé, de valahogy mégsem ízlett annyira... de majd idén!
